Gyászoló Rokonok! Kedves Megjelentek!

Testvérünk, Falucskai Gusztáv testének elhantolása előtt olvassunk Igét!

Luk 2:29-30 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.

Ezeket a szavakat annak idején egy idős ember, Simeon mondta, akinek Isten megígérte, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja a megígért Messiást, az Úrnak Krisztusát, Akit ő nagyon várt.

Történt, hogy amikor az Úr Jézust kicsi gyermekként a templomba vitték a szülei, ő is oda ment, karjaiba vette, és áldotta Istent úgy, ahogyan olvastuk: Most már békességben halok meg, békességben távozom e földről, mert láttam, találkoztam az üdvözítő Jézus Krisztussal.

Békesség és üdvösség! Ezekről szeretnék szólni, mert nagyon fontosak.

Falucskai Gusztáv testvérünk békességben ment el, mint Simeon. Neki is azért volt békessége, mert találkozott Jézus Krisztussal. Nem a gyermekkel, mint Simeon, hanem azzal a Krisztussal, Aki az ő bűneiért is, meg a mi bűneinkért is meghalt. De azután feltámadott, mennybe ment, a dicsőségbe, és most már Övé minden hatalom mennyen és földön.

Guszti békességének biztos alapja az üdvössége volt. Az, hogy az Úr Jézus megbocsátotta a bűneit, tiszta lett a lelkiismerete, a szíve, az élete.

Békessége volt akkor is, amikor szembesült a súlyos, gyógyíthatatlan betegségével. Nem beletörődött, hanem békessége volt, amikor egyre fogyott az ereje, és a végén alig tudott beszélni, enni, levegőt venni. Békessége volt, amikor a halálát várta. Úgy volt, mint Simeon: Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.

Guszti testvér már korábban megbékélt Istennel azáltal, hogy elfogadta az üdvösséget, amit az Úr Jézus hozott. Ezért tudta, hogy a feltámadáskor már nem kerül ítéletre, mert a bűneit Jézus Krisztus vére eltörölte, Isten megbékélt vele, és ő is Istennel. Ezért nem félt a betegségtől és a haláltól sem. Idézek az idén tavasszal írt Utóirat c. verséből: Ha eljön földi utam vége, Az Úr Jézus váltság műve, Egyedüli reménysége.

Meg vagyok győződve, hogy a felesége, Marika is békességben bocsátotta el Gusztit. Ha fáj is a földi kapocs elszakadása, tudja, hogy van örök élet, és örök kapocs J. Kr. által a mennyben. A gyermekei és rokonai, a hívő testvérek is békességben bocsáthatták el, mert tudjuk, hová ment. Nem a bizonytalanságba, hanem az Úrhoz, Aki őt megváltotta, üdvösséget és békességet adott neki, és dicsőséges testben fogja feltámasztani.

Végezetül hadd szóljak minden jelenlévőhöz. Meg van írva: elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. (Zsid 9:27) Egyszer mindnyájunknak menni kell e földről, és mindnyájunknak van lehetősége békességben elmenni. Ehhez az kell, hogy lássuk meg: J. Kr. a mi Üdvözítőnk! Azért jött, hogy a bűneinkért meghaljon. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján 3:16)

Kívánom, hogy mindenki fogadja el J. Kr.-t, és akkor Vele békesség költözik a szívébe. Akkor békességben éli az életét, és majd annak idején békességben távozik e földről, a boldog feltámadás, az örök élet, az üdvösség bizonyosságával, mint Falucskai Gusztáv testvérünk. Ámen.

Befejezésül hallgassuk meg azt a verset, amit Guszti testvér szerzett ezen a nyáron a saját temetésére! Figyeljük meg, hogy milyen békességgel készült az elmenetelére, és üdvösségének a bizonyosságában milyen hálás volt Istennek mindenért! Milyen nagy szeretettel kívánta, hogy mások is az üdvösséget leljenek Jézus Krisztus kegyelméből.